DALSZÖVEGEK

 

Ballada a kápolnai huligánok szombat esti mulattságiról

Nálunk a kultúra olyan mint, a vadonba
30 stampó JABA után okádunk a sarokba

Lemegyünk a föld alá
üt már a szesz gyerünk már

Kimegyünk a jollyba
Nagyot baszunk a pultra


a konverz szeszre rá megyünk
attól ég majd a belünk


a pálinkát csak vedeljük
a flaska alját megnézzük


Ilyen az élet kápolnán
Gyerecsak édes ha vágyol rám
A sok fiatal mulat már
Gyere béjbi várunk ráááád

SZÓLÓÓÓÓÓ

Stampedroll

A néniket nem bántjuk
Vad kultúránk hat rájuk

Hajnal hasad felkel a nap
Gyerünk hát a tempóba

Fáj a fejünk igyunk egy sört
Gyere beni fizess még egy sört

Nyitva vár az Oázis
Hátha lesz valami orális

A zenegépbe ötvenest
a pultnál jön még két feles

Forog velünk a világ
Kirúgjuk az oldalát

Nagynehez hazamegyünk
Anyám rí mivan velünk

Mondom neki hagyjon békén
Mindíg KÁÓ a hétvégém

Nagynehezen lefektetnek
az álom elnyomja a fejemet

Hogy holnap mi lesz
Ez már egy másik történet

Refr.:

Ilyen az élet kápolnán
Gyerecsak édes ha vágyol rám
A sok fiatal mulat már
Gyere béjbi várunk ráááád

Balláb ballada

Bal lábbal ébredsz,

A szívedben félsz,

Hogy mi lesz véled,

Ha egyszer lelépsz. 

 

A haverok szidnak,

Megint hol vagy?

A lányok lenéznek.

Nem vagy a szemük fénye.

 

Ha egyszer visszaérsz,

És ezt megéred,

Újra haza mész,

Újra forr a véred.

 

Refr.:
Ha egyszer lelépsz,

A távolság fáj,

A semmibe mész,

Rossz úton jársz.

 

Aztán jön egy lány,

Nem is volt talán?

Ő volt a szíved őre,

A hátadban áll a tőre!

 

Pillantása, mint egy balegyenes

Találta el a szíved.

Titokban nevetett rajtad,

Csak a pénzed kérte.

 

Lelépett egy sráccal,

A távoli nyugatra,

Nem hallasz felőle,

MI mást vártál tőle?

 

Refr.

Fafaragók dala

 

Született egy srác

Egy távoli országban

Emlékezzünk rá

Ez volt minden vágya

 

Háborúk közt élt

Tisztelte a törvényt

Mindene a kés

És a fa, amelybe vés

 

Öregedett ő is

Beállt katonának

Egy golyó, mint a tövis

Beleállt lábába

 

Leszerelték hamar

A seregnek nem kellett

Szuronnyal az oldalán

Csonkán hazabicegett

 

Csendesen ül ágyán

Az árnyék árnyékában

Jobbjában szuronyát

Baljában mankóját tartja

 

Nem tudja, mit tegyen

Mi legyen a sorsa

Két láb az még sok

Eggyel meg mire futja

 

Nagy fába vágtam fejszém

Nem is hülye ötlet

Tőrét mankójába vágja

Jobbat, mit tehetek?

 

Azóta is ontja

Magából a forgácsot

A legjobb munkájából

Nem fogpiszkáló vált

 

Már ő a kékszakállú mester

A faragók legjobbja

A pipafüsttel együtt

Elszállt minden gondja


Fekete Tavasz

 

Fény volt a tegnap, jókedv és nevetés

Mi maradt a mának? Bánat és temetés

Fekete tavasz, fekete nyár

Fekete virág, fekete madár

Fekete fénysugár, fekete nap

Fekete élet, fekete szalag

Fekete jókedv, fekete kacaj

Fekete étel, fekete ital

Fekete álom, fekete kék

Fekete kávé, feketeség

Fekete folyó, fekete mész

Feketeségtől megáll az ész

Fehér a megváltó, a remény fehér

A tavasz fekete, hogy elmentél,

S, hogy elmentél, elment a fény.

 

Sokat gondolkoztam azon,

Hogy kéne megírni vajon

Mily szép vagy, hogyan szeretlek

Mi lehet a titka ennek?

Hívtam múzsát, tudtam, hogy

Téged lírába zárni nem lehet!

Hisz líra vagy te is magad,

Ahhoz alkotni szavakat

„perpétum mobile”!

börtönt börtönbe zárni

lírának lírává válni

nem lehet sohasem.


Rozsdás tornacipő

 

Elmúlt a tél,
Eljött a nyár.
Acél pajtásom
Új világba szállt.
            Elszakadt a télen,
            Bye, bye régi haver.

 

De nem volt mit tenni,
Mint munkába menni.
Mert nem volt pénz újra,
És vágytam a múltba.
            Hogy lábamon ismét,
            Bőr és acél legyen.

 

Dolgozni kezdtem,
Autókat mostam.
Trabit is mercit is,
Tisztára nyaltam.
            De lábamon még mindig,
            Tornacipő feszített.

 

Egy hónapja dolgozom
Az autómosóban.
Reggel hétre megyek,
Mert túl sok a munka.
            Mit mondhatnék nektek?
            Nem egy jó móka.

 

Havi harminc bruttó,
Meg a sörre való.
Undok egy meló,
Nincs is rá szó.
            Ráadásul még…
            Rozsdás lett a tornacipőm.

Rozsdás lett a tornacipőm.
Rozsdás lett a tornacipőm.
Rozsdás, rozsdás,
Rozsdás, rozsdás,
Rozsdás lett a tornacipőm

 

Trájkos táltos

 

Ősidők óta
Járja az utat,
A táltos lelke
A tejúton száll.

 

Éjszaka útra kel
Holdfényben fehérlik,
Csillagok vezérlik
Mert rögös úton jár.

 

Sötét éjben,
Fekete mélyben,
Szerelmét keresi
Nem adja fel.

 

Kaftánját kabátra,
Lovát trájkjára
Cserélte ő…
A MODERN IDŐK TÁLTOSA!

 

Refr.:
Trájkos táltos
Száll a széllel,
Motorja zúg
Minden éjjel.

 

Szerelmével
Mindig együtt járnak,
A beton felett
Kézen fogva szállnak.

 

Hiába minden
Fáradság, szerelem,
Nem találja,
Kiért a világot járja.

 

De lassanként rájön,
Akiért meghalna,
Mindig ott van,
Kivel az útját járja.

 

Ki nem hagyta cserben,
Vele volt csendben,
Minden kínos bajban,
Jóban vagy rosszban.

 

A táltos mindene,
Egyetlen szerelme,
Egy gép lelke,
Mi alatta jár.

 

Refr.

 

Halkulás:
Ha éjszaka jársz,
Az éjben száll
Láthatod az úton,
Minden benzinkúton.

 

Ő a táltos,
Ki meglelte szerelmét,
Egyetlen kedvesét.
És nem hagyja el soha sem.

 

Refr.

Villanyoszlop Blues

 

 

Intro:
Semmi extra gondolat,

Csak néztem a buszokat,

És megláttam őt a villanyszerelőt.

 

És az eszembe jutott,

Ilyen szám még nem futott,

Szóval írtam egy dalt,

Címe az oszlopok.

 

Vsz.:
Télben meleg nyárban,
Ott áll egymagában, 
Napsütésben, jégben,
Szilajan a téren.

Betonkemény izom,
Acélszálból ideg,
Betonban a lába, 
Corleone átka.

A felnémeti táj,
Nyugalmára vigyáz,
Tőle minden éjben,
(Az) Utca fürdik fényben.

Ősszel a garázsba bújsz,
Ez a villanyoszlop blues.
Kalandra senki se húz,
Ez a villanyoszlop blues.

Télen csúszik az út,
Ez a villanyoszlop blues.
Mindig hó és szél fúj,
Ez a villanyoszlop blues.

Tavasszal zöldell az út,
Ez a villanyoszlop blues.
Most már újra indulsz,
Ez a villanyoszlop blues.

A nyár meleggel súlyt,
Ez a villanyoszlop blues.
„Forró betonon hasalok”
Ez a villanyoszlop blues.  

 

Oldalmenü
Szavazás
Kedvenc Fülig Jimmy Számod?
Trájkos Táltos
Rozsdás Tornacipő
Villanyoszlop blues
Fekete Tavasz
Álom
Naptár
Diavetítő